1.fejezet ~

Na hát akkor itt az első fejezet. ~
Remélem tetszeni, fog sokat változtattam rajta, eleinte nem akartam kirakni, de akiknek megmutattuk, ők azt mondták ezt mindenkinek látnia kell. remélem, hogy nem fogtok bennünk csalódni ha elolvastátok, írjátok le véleményeteket, mert kíváncsian várjuk. Na, jó szórakozást xoxox 


 Minden egy nyári napon kezdődött,a sulinak nem sokára vége,és mindenkinek van szerelme, vagy épp barátja. Csak két lánynak nincs, név szerint Pez Holtnak, és Elena Colemannak. Ők voltak azok a lányok akik nem nagyon tartoztak a menő lányok körébe.Nem szerették a feltűnést, sőt teljesen utálták, ha valakinek feltűnési viszketegsége van. Utáltak suliba járni,csak csak az a két dolog vidította fel őket, hogy nem sokára vége a rémálomnak és kikerülnek onnan. Hiszen kinek lenne kedve egy olyan suliba járni ahol a suli nagy menői  utálják őket, mert a szüleik jól kereső üzlet emberek voltak, és gyönyörű házuk volt, bármit amit kértek azonnal megkaphatták volna , ők még is inkább a normális életmódot választották. Talán azért is mert, sokan kihasználták már őket emiatt , így ők tényleg nagyon jól megértették egymást. Mindent tudtak egymásról, nem volt titkuk amit ne tudtak volna a másikról. Még kiskorukban ismerték meg egymást a szüleik által, hiszen a szüleik munkatársak, és egyben barátok is voltak. A lányoknak  egymások kívül még sok barátjuk volt, de velük elég ritkán találkoztak hiszen messze laktak tőlük. Még 2 és fél hét volt a nyári szünetig, de már mindenki izgult, mert az osztályuk 2 hetes londoni utat nyert, így az utolsó 2 hétben ahelyett, hogy a suliban ülnek, bejárhatják egész Londont. A lányok az utolsó napokban bevásároltak mindent és az utazás előtti estén pakoltak össze. Eljött az utazás napja. A lányok izgatottan köszöntek el a szüleiktől akik kivitték őket a reptérre és siettek is tovább hiszen, mindig is a munka volt az első.Felszállt a repülő, mindenki izgatott volt, főleg a lányok, hiszen ők már előre eltervezték, hogy mit fognak csinálni az elkövetkezendő két hétben. A hosszú repülő út után, egy kis panzióban szálltak meg, ami nem volt messze a kedvenc éttermüktől, így amint beértek a szobájukba körülnéztek, lepakoltak, és indultak is, mert korgott a gyomruk. Tíz perc sétálás után, oda is értek a Nando's-ba. Legbeljebb az emberektől a legtávolabbi asztalhoz ültek, mert nyugodtan akartak vacsorázni. Épp, hogy kihozták a lányoknak a vacsorát, hirtelen 3 kapucnis fiú rohan be az étterembe, gyorsan helyet foglalva tőlünk egy asztalnyira.

* Elena szemszöge*

3 melegítőruhás, és kapucnis pulcsis srác rohant be eszeveszetten az étterembe, és dobták le magukat az egyel mellettünk lévő asztalhoz. Összenéztünk Pezzel, és ne értettük, hogy semmi illem nem szorult beléjük, hogy egy étterembe, ne futunk, és főleg nem dobjuk csak úgy le magunkat mint egy kocsmába. Meghozták a végre a rántott húst és a salátát, és neki álltam nőiesen enni, amennyire tudtam, bár nem tudom mennyire sikerült, mert farkas éhes voltam, és legszívesebben csak öntöttem volna magamba. Egy elragadóan érzékeny lágy, de férfias hang csapta meg a fülem, és néztem körbe ki lehet az. Megtaláltam a hangot. Egy szőkés barna hajú, kék szemű, piros pozsgás arcú fiútól jött, aki éppen rendelni szeretett volna a pincértől. Én csak néztem őt, talán egy percig is mikor rám nézett, de én egyből elfordítottam a fejem és azonnal tovább ettem, de éreztem ahogy elpirulok, és az arcom akaratlanul is de mosolyra gerjed. Pez rám nézett, és nevetett egy nagyot, biztos észre vette, hogy elpirulok, mert meg is jegyezte, hogy ha így folytatom akkor ki is dobhatom a pirosítót. Nem mertem oda nézni, mert éreztem ahogy a fiú még mindig engem néz. De egy idő után már nem bírtam, és oda néztem, de hála az égnek akkor ő már evett. Alig bírtam levenni róla a szemem. Vajon van neki barátnője? Hogy hívhatják? Talán oda kéne mennem...Áhh majd ő ide jön ha szeretne valamit.
- Elena...Hahó...Elena...figyelj már hozzád beszélek...- Mondta Pez nevetve, miközben a narancsát szűrcsőlgette. Megráztam a fejemet, kihúztam magamat és Pez szemébe néztem.
-Figyelek, figyelek mondjad..
-Na végre...ha így folytatod a bámulást, szegény srác azt hiszi valami ciki dolog van rajta azért bámulod ennyire.
-Nem nem azért, csak annyira...- és ekkora az ajkamba haraptam, jelezve, hogy nem találok szavakat, a velem szemben ülő elképesztően helyes srácra.
-Ugyan El... ez még csak az első napunk, ahány helyes srác lesz te az összesbe szerelmes leszel? Ugyan!- Nevetett fel, és hátra lendítette magát, de avval a lendülettel le is esett a székről le a földre. Elösször én is megijedtem, de miután hallotam ahogy kacag tovább a földön én is elkezdtem hangosan nevetni és nagy nehezen kinyögtem.
-Mivan Pez?Nem kényelmes a szék? Esetleg meleged van, vagy csak sótlan volt a kaja?.- Kérdeztem meg tőle szúrósan mire egyszerre elkezdtünk nevetni, de már nem érdekelt minket, hogy ki néz és ki nem. Felálltam és oda guggoltam mellé, és segíteni akartam neki felállni de ekkor egy úriember jött és hátulról felkapta és leültette a székre. Felvette a leborult táskáját és illedelmesen a kezébe adta. Hosszú beszélgetésbe elenyedtek, ugyan én nem hallottam miről volt szó, mert a fiú leült mellé, és halkan beszélgettek. Már vagy tíz perce egymással voltak elfoglalva, mikor felöltöztem és szóltam Peznek, hogy én megyek haza mert tele vagyok, és álmos vagyok, de Pez kérlelt hogy ne hagyjam itt egyedül, várjam meg, még kér 5 percet. Visszaültem, amikor a fiú aki Pezzel flörtölgetett, szólt  a szőke lovagomnak, és a barátjának, hogy nem- e jönnek-e át ide ehhez az asztalhoz. A szőke srác, az összes kajáját felkapta, mint aki soha életében nem evett volna áthozta a mi asztalunkhoz, lerakta és tovább evett. A másik fiú, azt mondta ő inkább haza megy majd otthon találkoznak.A szőke hercegem csak egészségesen evett mellettem, mikor megtörölte a kezét és felém nyújtotta.
- Szia Niall vagyok, de ezt már biztos tudod. És te ki vagy?- nézett rám avval a csillogó kék szemeivel, de nem, tényleg nem tudtam, honnan kéne ismernem.
- Szia Elena vagyok, de nem, nem tudom hogy kivagy. Találkoztunk már valamikor?
- Úgysem ugrik be, hogy Nialler, vagy Niall Horan?- Nézett rám értettlen arcal de nem még mindig nem ugrott be, hogy honnan ismerném. Pedig erre az arcra biztos emlékeznék.
- Nem de, ha most egyfajta csajozós játékot játszol velem, köszi de kihagynám.- Mondtam, kicsit flegmán, de nem bunkón, bár kicsit féltem mit reagál.
- Csajozós duma? Ugyan kérlek, azért ennyire kezdőnek ne nézz. Én Niall Horan vagyok a One Directionból. Nem ismersz minket? Aki ott a barátnőddel cseverészik, ő Harry Styles, és aki most ment el, ő volt Zayn Malik. Tényleg nem ismersz minket?Honnan jöttél?- Nézett rám értettlen és egy kicsit lenéző arccal.De rájöttem, Fanni mesélt valami One Directionról, hogy ha látom őket, vagy valami ilyesmi de nem figyeltem rá, mert nem nagyon érdekelt.De az igen hogy, lenézi azt ahonnan jöttem.
-ÉN kérlek szépen, és a drága barátnőm Magyarországról jöttünk, ha annyira akarod tudni te bunkó.- Förmedtem rá, és egy kicsit kiakadtam, mert attól még, hogy nem ismerem őket, nem kell lenézni az országot.Éppen áltam volna fel, hogy na itt a vége nem hallgatom tovább, mikor megfogta a karom és visszarántott.
-Jajj nem úgy értettem, te lány. Csak poénkodtam, ülj már vissza.Ne haragudj ha bunkó megjegyzésnek vetted. Nem annak szántam. De érdekes, hogy tényleg nem ismersz. Na mindegy.De amúgy, hogy hogy itt vagytok Londonban?
-Hát az osztállyal jöttünk, 2 hétre, mert mi nyertük meg az iskola napi versenyt és ez volt  a fődíj.- Mondtam neki lenyugodva, és mosolyogtam rá, de egy kicsit pirultam mert a kezét a kezemről még azóta sem vette el mióta vissza húzott.
- Ja értem, te még suliba jársz? Megesküdtem volna, hogy már elmúltál 18.- Mondta nevetve.
- Most töltöm majd a 17-et Július 1.én.- Mosolyogtam vissza.Néztük még egymást vagy 5 percig mikor Pez el rontva a pillanatot a táskát a mellkasomba nyomta, és közölte, hogy későre jár, úgy hogy indulni kéne.
-Majd mi hazaviszünk titeket- szólalt meg Harry, és rám nézett, majd Pezre.
- Haza találunk egyedül is nem...- mondtam volna végig a mondatot, amikor Pez belevágott.
- Jujj, azt megköszönnék, na indulás- Fogta meg a kabátját és indultunk el a kocsi felé. Pez előre ült Harryhez, hozzám pedig Niall beült hátra. Pez és Harry imádni valóak voltak, ahogy elnevetgéltek, mint egy pár. Mi persze Niallel egymáshoz sem szóltunk, így egy kicsit kínos volt az út hazáig.
-Megérkeztünk- szólalt meg Pez és nézett rám, persze én azonnal kiugrottam a kocsiból és befutottam a panzióba. Nem sokkal később Pez is utánam jött. Levettük a cipőnket, és ledőltünk az ágyra, de abban a percben Peznek csörgött a telefonja, és meglepődtem mert.....