- Pez gyere ide azonnal!!- üvöltözött apa abban a percben, ahogy meglátott. Nem tudtam, mi történik. Mindenki ott állt, egy körben. A kör viszont hamar felbomlott és mindenki rám nézett, mikor apa felém indult. Miközben jött felém, észre vettem anyát, és Elena szüleit is. Apa a képembe nyomott több újságot, amik hirtelen leestek a földre.
- Még is mi ez kislányom elmesélnéd nekem?- kezdett velem üvöltözni apa. Nem értettem, mi történt teljesen meglepődtem. Nem tudtam, hogy kerültek ide, vagy hogy mi ez a sok ember. Lenéztem az újságokra és akkor mindent megértettem. Apa valamit ordítozott, de nem figyeltem oda, hiszen az újságon ami legfelül volt elvette a figyelmemet. Leguggoltam és tologatni kezdtem az újságokat. Tele voltak, undorító pletykákkal, képekkel.
- Még is hogy gondoltad ezt Pez? Hogy gondolhattátok ezt Elenával? Elengedünk titeket, 2 hétre Londonba és ezt művelitek?- kérdezte apa és miközben felálltam mutogatott egy képet, ahol én meg Elena meg Hanna berúgva a bárpultnál nevetünk. Akaratom ellenére és mosolyra húzódott az arcom. Mire apa hangosan rám üvöltött.- PEZ HOLT! Ezt most azonnal befejezted. Itt volt vége a gyönyörű kis kirándulásodnak, megértetted?- kérdezte apa mire én lefagytam. Vége? Miért mit tettem? Mit tettünk? Kérdeztem magamba mikor a tanárnő hirtelen mellém futott, és pár percre rá Elena is, aki megfogta a kezem, és láttam a kisírt szemeit.
- Ugyan kérem Mr. Holt beszéljük ezt meg. Hát még sem történt ekkora probléma. Nagy lányok már, csak kiruccantak egy kicsit, és iszogattak. Nem hiszem,. hogy ekkora ügyet kéne belőle csinálni.- mondta a tanárnő, aki próbált minket védeni.
- Nem engedek ebből. Nagyon csalódtam a lányomba, soha nem gondoltam volna ezt róla. Mindig is normális volt. De most...- mondta apa... és csak folytatta és folytatta mire nekem elegem lett. Megkértem a tanárnőt hogy a többiekkel menjenek fel, hagy tudjak az apámmal beszélni. Így csak a szüleink meg mi maradtunk lent. Abban a percben, hogy a többiek felmentek, apa újra kezdte. Folyamatosan csak, azt hajtogatta, hogy neki emiatt a munkája forog kockán, hogy szégyent hoztam rá, hogy tini sztárok ágyába fetrengek. Nem bírtam tovább és kitörtem.
-Miért...- kezdtem el halkan, de hagytam egy kis hatás szünetet mire mindenki rám nézett.- Miért akarod meg mondani hogy mit csináljak? Miért kezelsz gyerekként? - kérdeztem és néztem rá, látszólag megdöbbent, hiszem még soha sem beszéltem neki vissza.
-Mert a lányom vagy, és nem hagyom hogy bármi történjen veled. Ismerlek, és tudom milyen vagy.-mondta mire én kiakadtam teljesen.
- Ugyan már apa! Kit akarsz te becsapni? Engem, magadat? Esetleg Elena szüleit?
- Ezt meg még is hogy értsem?- kérdezte apu meglepődve.
- Honnan tudnád ugyan, hogy milyen vagyok én, ha egész életetekben a munkátoknak éltetek, és egyik dadustól a másikig dobáltatok? Honnan ismernétek ti engem?- kérdeztem könnyes szemmel. Hiszen soha nem foglalkoztak velem.
- Ezt te se gondolhatod komolyan Pez! Hiszen érted dolgozunk, hogy neked mindened meg legyen, és ne legyen semmi problémád. Mindig is foglalkoztunk veled.- mondta apu és megsimogatta a karomat de én elhúztam magamat.
- Igen apu? Ugyan valaha meg kérdezted, hogy hogy vagyok? Hogy milyen napom volt? SOHA! Ugyan, kérdezd csak meg a dadusokat, hányszor aludtam el sírva, és töprengtem azon el, hogy talán azért nem beszéltek velem mert nem szerettek, vagy csak mert akkor éppen valami rosszat csináltam.- és cinikusan felnevettem, miközben patakokban folyt a könnyem- de ma már rájöttem. Ti a munkátoknak éltek. Nektek soha nem kellett volna gyerek. Szerintetek miért tanultam, jeleskedtem mindenbe? Hátha végre észre veszitek, hogy soha nem pénz kellett hanem ti.- mondtam mire anyu a szájához kapott, apu ledermedtem üveges tekintettel nézett előre. Elena szüleit is amint láttam megfogta a dolog, mert ők is mély gondolkodásba estek.
Én azt hittem...- mondta apa de a torkán akadt a szó, és nem tudott mit mondani. Fel néztem a lépcsőre ahonnan láttam, hogy a fél osztály majd leesik és úgy hallgatózik. De őszintén nem érdekelt.
- Mindig is tudtam magamra vigyázni, el tudok egyedül is lenni, de te soha nem hagytad hogy meg mutassam neked. Azt sem hittem el, hogy úgy elengedtetek ide, hogy nem küldtetek utánam senkit. Azt hittem végre be látjátok hogy lassan felnövök. De nem. Igen Harry ágyába aludtam! De nem történt semmi, sőt képzeld, ő segített nekem, hogy így ne lásson meg senki ,és a te munkád ne vesszen el. Nem érdekel, hogy ki mit gondol róla, tőlem gondolhatjátok azt is, hogy egy beképzeld felfújt hólyag, de amig én tudom az igazat,addig senki nem érdekel.- mondtam magabiztosan miközben Elena megszorította a kezemet.
- És mivan evvel a Niall gyerekkel?- kérdezte meg Elena anyja tőlem félénken egy kicsit.
- Ha tudni szeretnéd, Niall megmentette a lányod életét. Elmentünk bulizni, és igen bolond voltam mert elmentem táncolni és őt az asztalnál hagytam, de Niall megmentette.
- Mi történt?- néztek ránk kikerekedett szemekkel.
- Elenát egy fiú táncolni hívta, és többet akart tőle mint tánc. Ezért elakarta vinni valahova, de Niall közbe lépett, és magához vitte elenát, hogy senki ne lássa igy. Ő is nála aludt, de megmondta Elena, hogy semmit nem tett vele. Egyikőnk sem olyan hülye, hogy megtegyük. 17 évesek vagyunk szórakozni jöttünk ide Londonba. Nem azért, hogy a szüleink utánunk szaladjanak, és kérdőre vonjanak olyanért, amihez az őszintét megvallva sok közünk nincs.- néztem anyákra akik szerintem még az elözö dolgokon kattogtak és bünbánóan meredtek előre.
- Szeretném, ha most haza mennénk, és és lezárnánk ezt az ügyet, és majd mindent megbeszélünk.- mondta anyu.
- Szerintem nekünk anyu már nincs mit megbeszélni, most jobb lesz ha csak egyszerüen elmentek haza, és majd otthon találkozunk. Őszintén el sem tudom képzelni, hogy volt időtök eljönni ide. Kérlek menjetek haza, s foglalkozzatok avval amivel eddig.- pusziltam meg az arcukat, és megöleltem őket. Mire ők szépen lassan az ajtó felé sétáltak, El szüleivel együtt. Anyuék beszálltak a taxiba, Elena beszélt még 2 szót a szüleivel majd ők is beszálltak és a kocsi elhajtott.
Elfáradtam, úgy hogy felmentem a szobába, de Elena még lent maradt. Gyorsan lefürödtem és elmentem aludni. Lefeküdtem az ágyba mire csörögni kezdett a telefonom. Azt hittem Harry az, de nem. Felvettem.
Elena szemszöge*
Pez mindent elmondott a szüleinek, amit idáig magába tartott. Jól tette. Az én szüleim is munka mániások voltak, de ők hála az égnek, soha nem fogadtak dadát, mert őket tényleg érdekelte mivan velem. Kis korunkban is Pez a legtöbb időt nálunk töltötte, és anyu Pezt már második lányaként kezelte. Pez teljesen ki volt. Csak bámult maga elé, és hallani lehetett ahogy kattog az agya a történteken. Fáradt volt ezért elment aludni.
Tele volt a fejem nekem is mindennel így úgy gondoltam ,hogy elmegyek sétálni. De az én agyam 2 emberen kattogott. Niall-en ás Liam-en. Nem tudom hány óra van, mert a telefonom a táskám legalján van, úgy hogy gondoltam elsétálok a Starbuks-ba inni valamit, hátha még nyitva van. Szerencsémre nyitva is volt, én bolond elfelejtettem hogy ez éjszaka is nyitva van, mert Londonban ez egy elég felkapott hely. Ki kértem a szokásos kakaómat, kértem hozzá egy sütit és leültem a legtávolibb helyre .
Gondolkoztam, a fiukon, és nem tudtam mit tegyek. Niall nem hív, bár még jó hogy. Azok után ahogy beszélt rólam az újságba szemem elé ne kerüljön. De még is valami köt hozzá. Talán hogy "megmentette az életemet." De Liam. Liam más. Liam nem játssza meg, hogy ő ki csoda. Niall az elején igen. Én egy fiut önmagáért akarom szeretni, és nem az álcájáért. Liam is segített. Ha jobban bele gondolok, a két fiut, közön úton ismertem meg. Mindig vagyok olyan hülye hogy bajba keveredem. Nem sokára haza kell mennünk, és nem szabadna senkibe beleszeretnem. Hiszen ő egy híres popsztár, a csajok oda vannak érte. Én meg egy elkényeztetett fruska vagyok. Hírem is csak annyi van amit apu szerez a cége által. Szóval eldöntöttem. Nem találkozhatok velük többet. Még van több mint egy hetem elkerülni őket, és arra koncentrálni, hogy Londont meg csodáljam. Későre járt már tényleg nagyon késő volt. Gondoltam, hogy lassan már haza indulok, mert ugyan csak nem kéne az éjszakát itt töltenem. De mielött elmentem volna gyorsan felnéztem twitterre és facebookra. Roonie a barátnőm oda van Niallért és ha megtudja hogy ő mentett meg kiugrik a bőréből. Roonie a második legjobb barátnőm Pez után. szegény családban él, így sajnos ő ilyenekre sose jön. De láttam írt facebookon és küldtem neki képeket is. Twiterre felmenve hirtelen meglepődtem hiszen a követőim száma eléggé megnőtt. Válaszoltam pár kérdésre amik aranyosak voltak. De voltak igazán undorítóak is. Például: Hogy bolondíthatok magamba 2 fiut? Ha szét szedem a bandát megölnek! Szálljak le Liamről. És még ennél is durvábbakat. De nem foglalkoztam velük. Vicc az egész. Felálltam, megfogtam a kakaómat meg a sütimet, és elindultam haza. Szóltam az eladó srácnak hogy adjon már egy szalvétát mert haza akarom vinni. Aranyosan bele is rakta, és elindultam haza. Ahogy mosolyogva megfordultam az ajtóban valakinek a pulcsijába nyomtam bele a sütit. Először meg sem mertem mozdulni és csak a foltra bámultam. De amint megéreztem azt a tipikus illatot, és meghallottam a hangját tudtam, hogy ki az. Őszintén, örültem neki, hogy újra találkozunk, de féltem, mert tudtam hogy ha újra találkozunk bele fogok szeretni.
- Na hát hercegnőm ez valami féle bosszú ?- kezdett el kacagni és szedte le magáról a sütit, mire én elpirultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése