Hello csajok, itt az új rész, mivel egy darabig itthon vagyok, így próbálok egyre több részt hozni:33 Köszönöm a képeket a barátnőmnek Esztinek, szerintem nagyon jók, és eddig nektek is tetszett, szóval köszii kincs. Lányok jó szórakozást .xxxx
- Na hát hercegnőm ez valami féle bosszú ?- kezdett el kacagni és szedte le magáról a sütit, mire én elpirultam. Csak én lehet annyira szerencsétlen, hogy elmegyek oda ahol több mint valószínű, hogy találkozni fogunk. Bár az őszintét megvallva nem értem mit keres itt ilyen későn.- Na mivan bogaram megszeppentél?- zökkentett ki a gondolkodásomból, avval az imádni való hangjával.
-Ne...nem...csak sütis lett a pólód- mondtam és kezdtem ujjal mutogatni a foltra. Nem tudtam mit reagál, de őszintén elkezdtem kuncogni de magamba fojtottam, mert láttam rajta, hogy csúnyán néz rám.
-Na ne mond Elena tényleg? Őszintén ha nem mondod, nem veszem észre, és a mellkasom ragad a sütitől, és csupa folt a pólóm. Valamelyik égből pottyant angyalka öntötte rám. Várjunk csak, meg van ki volt az. Te!- kezdett el nevetni, mire én is elnevettem magamat.
- Sajnálom.- mondtam és belepirultam, mert egyszerűen imádtam ahogy azokkal a szemekkel rám néz.
-Ha már így "összetalálkoztunk"(mutogatott az ujjaival) megkérdezhetem, hogy hova siettél ennyire?- mondta és közben kidobta a szalvétát.
-Épp haza indultam.- mondtam neki fülig érő mosollyal. Őszintén? A szívem majd kiugrott a boldogságtól, hogy itt van. De az agyam tudta, hogy nem szabad.
-Hát akkor kiengesztelés képen muszáj leszel, megengedni, hogy haza kísérjelek.- mondta, és kinyitotta az ajtót és mutatott a kezével. Én csak bólintottam és elindultam előre. Kisétáltam az ajtón, ő elengedte azt, és gyorsan utánam futott.
- Na szóval hercegnőm mesélj, csak hogy egy ilyen ártatlan lány, mit keress itt, éjnek évadján. - kérdezte tőlem, és láttam hogy a szeme sarkából figyel.
- Hát tudod James... vagy is Liam...vagy is...- itt elakadtam mert nem tudtam mit mondani így viccesre vettem magamat és kitaláltam neki egy aranyos becenevet.- hmm megvan! Blooregard Q. Kazoo.... egy szóval „Blu” - kezdtem el nevetni, mire ő megállt és feltett kezekkel csak annyit kérdezett.
- Miért pont Blu? a "blu"... az olyan..- kezdett el gondolkodni mire én gyorsan rávágtam.
-Nem nem bloo.. nem mintha éppen rókáznál, hanem mint a blue, szóval nem bloo hanem bluu. Ügyefogyott becenév. De szerintem aranyos, és nekem tetszik. Szóval Blu ne veszekedj hanem fogadd el, hogy ez lett a neved.- mondtam és nevettem miközben ő gondolkodott, majd hebegett habogott egy kicsit, de utána legyintett egyet és elindult.
- De akkor én hívhatlak hercegnőnek.- mondta és felrakta a kezeit.
- Talán eddig rád szóltam, hogy hívj csak a nevemen?- kérdeztem, mire ő annyit mondott igaz és tovább sétáltunk.
- Amugy meg jól áll a barna.- mondtam és próbáltam vissza fogni magamat, hogy ne nevessek nagyot, hogy szegénynek az egész pólója, mellkasa csupa süti, miattam.
- Ohh tényleg?- kérdezte majd oda nyúlt a pólójához, leszedett egy kisebb darabot, és a mellkasomra kente. Én megálltam és kérdően néztem rá, hiszen nem én tehetek arról, hogy ő belém jött. Ő csak nézett engem, és várta,hogy mit teszek de amint meglátta, hogy kiakadok hátrálni kezdett.
- Fuss payne.- mondtam neki ő meg megfordult, és elkezdett futni mire én utána rohantam és a hátára ugrottam.
- Na most meg vagy Blu. Erre mit lépsz?- fontam körbe a nyakán a kezeimet, mire ő nevetni kezdett.
- Hercegnőm csak egy gond van. Ráugrottál a hátamra, és tartalak szóval megint én vagyok fölényben nem te.- mondta, és rájöttem hogy igaza van. De már lusta voltam veszekedni, és kedvem se volt menni, így hagytam hagy cipeljen. Belefúrtam a hátába a fejemet, mire éreztem hogy kuncog. De nem zavart, annyira jól éreztem magamat vele. Azt kívántam akkor, bárcsak ez soha nem érne véget. Meg nyugtatott a jelenléte, mellette biztonságban éreztem magamat.
Héé hercegnőm lehet egy kérdésem?- tette fel a kérdést és ezuttal engem is maga elé rakott.
- Persze Bluu mondhatod- mosolyogtam rá mire ő megforgatta a szemeit.
- Lenne kedved valamelyik nap eljönni velem vacsorázni?- fogta a kezemet és nézett arám de én 2 percre megdermedtem. Most mit mondjak neki? "Bocsánat nem Liam, hiszen te egy popsztár vagy, én meg csak egy senki?" vagy mit? Szegény olyan édesen nézett rám, hogy nem bírtam neki nemet mondani.
- Persze- kezdtem el bólogatni mire felcsillant a szeme és gyorsan megölelt.- oké oké, Payne nyugalom. Csak egy feltétellel megyek el veled.- kezdtem bele mire ő fejéhez emelte a kezét és azt mondta:
- Bármi is az megteszem!- mondta katonásan mire én felnevettem.
- Nem akarok paparazzókat sehol sem. Találj egy olyan helyet, ahol egy paparazzo sincs és nyugodtan lehetünk.
- Ez természetes Elena.- mondta de a szavába vágtam.
- Nem Liam de komolyan, nem akarok celeb áldozat lenni, vagy éppenséggel egy újabb tinisztár őrült pénzéhes barátnője.- mondtam mire megszólalt.
- Tudod őszintén a kanálnál jobban őket utálom. olyanok mint a piócák.- mondta és mutogatni kezdett de nekem megakadt a gondolkodásom a kanál szón. Fél a kanalaktól? De miért?
- Várj Liam te félsz a kanalaktól?- tettem fel a kérdést mire, ő elpirult (istenem de aranyos), és a cipőjét kezdte vizsgálni. Pár percig csöndbe volt de utána megszólalt.
- Igen.- dünnyögte alig érthetően mire én vissza kérdeztem, és elmondta hangosabban, mire felnevettem.
- Ne nevess ki Elena, mindenki fél valamitől nem?- nézett rám.
- Persze Liam én is sok mindentől félek, de egy kanáltól hogy lehet félni? Az csak egy kanál.
- Az nem csak egy kanál. Azok veszedelmes kanalak.- mikor kimondta elkapott a nevetés. Meg kellett állnom mert levegőm már nem igazán volt, hiszen a nevetés elvette az összeset. Liam kis fiú módjára bevágta a durcát, és összefont karokkal állt ott előttem. Annyira aranyos mikor megsértődik. Oda mentem és adtam az arcára egy puszit. Amire azonnal felderült, és mosolygott egy nagyot. Újra elindultunk és nagyon sokat nevettünk. Egyik percben hirtelen megfogta a kezem, amire én teljesen elpirultam és nem tudtam hova tenni. De jól esett. Ép Liam fülével játszottam és nevetgéltünk, mikor valaki elénk szaladt és kattogtatni kezdett. Aztán nagyon sokan lettek, és a vakuk csak kattogtak, és elkezdtek Liam arcába egy csomó mikrofont dugdosni. A paparazzók. Ekkor Liam is megváltozott.. Liam megállt kifújta hangosan a levegőt, és elkezdett autogrammokat osztogatni, egy csomó tinilánynak akik a semmiből kerültek elő. Én először a háta mögött álltam. De mindenki egyre kijjebb lökött, mire a végére kint álltam a körnek és csak azt vettem észre, hogy a kör egyre nagyobb, és Liam eltűnik benne. Vártam egy darabig, de már vagy 20 perc eltelhetett és kezdett elegem lenni. Így gondoltam megcsörgetem a telefonját hátha azt hallja. De nem vette fel. Elegem lett. Így inkább egyedül indultam haza, mikor valamilyen szemüveges fiatal gyerek utánam futott, és kérdezgetni kezdett.
- Ne haragudj te vagy Liam új barátnője?- kérdezte meg tőlem a srác, de oda sem figyeltem hanem mentem tovább.
- Talán összevesztetek?- kérdezte meg újra, komolyan ott voltam ha még egyszer megszólal elküldöm valahova.
- Liam kért meg, hogy ne beszélj velünk, talán szégyell? - Megálltam és ránéztem. Nagy levegőt vettem, majd a tömegre néztem ami Liam körül volt, és könnybe lábadt a szemem. Nem nem haragszom Liamra. A többire akik a kört alkotják azokra. Hogy a magán életét tönkre teszik az embernek. Most már értem miért mondta Liam, hogy jobban utálja őket mint bármi mást.
- Tehát akkor beletrafáltam ... Liam megbántott? Mióta jártok?- kérdezte meg a riporter újra, el is felejtettem hogy ott van. Nem akartam még mindig válaszolni. De az a kérdés amit utoljára tett fel teljesen felidegesített.
- Most amúgy akkor Liam vagy Niall? Ki a barátod?- elsírtam magamat nem bírtam tovább. A kezeimbe temettem a fejemet. Nem hiszem el, hogy ezt nekem kell átélni. Na látod El megint megcsináltad magadnak a bajt. Tudtam, hogy csak haza kellett volna jönnöm egyedül.
- Direkt csinálják?- kérdeztem meg a riportert aki egyből közelebb tartotta a mikrofont és vissza kérdezett.- Mondom direkt csinálják ezt a fiukkal?- kérdeztem meg újra.
- Még is mit nézett rám a riporter nagy szemekkel és nem értette mit akarok evvel mondani.
- Titeket nem zavar hogy a magán életüket szét szeditek. 5 perc nyugtuk sincsen ugyan is ti mindenhol ott vagytok, és mindenről tudni akartok. Őszintén csodálkozom, hogy még nem húzott be neked senki sem. - mondtam mire, a srác letette a mikrofont és kikapcsolta, majd elsétált.. Nem tudtam mit akar, de őszintén nem is érdekelt, jól esett végre beolvasni neki. Lehet ,hogy nem igen hatotta meg a dolog de nem érdekelt. Újra a tömeget kezdtem nézni, ami valamivel kisebb lett és végre láttam Liamet. Tisztán lehetett rajta látni, hogy nem igazán mosolyog. Amiket a képeken mutat az nem az igazi mosolya. Amikor velem volt teljesen más volt a mosolya. Ezt a mosolyát nem szerettem. De rá kellett jönnöm, hogy buta voltam hogy igent mondtam neki, hiszen ő teljesen más világban él mint én. Én csak egy átlagos tinédzser vagyok, átlagos gondokkal. De ő más. Neki nagyobb gondjai is vannak annál, ami nekem vannak. Jobb lesz, hogyha haza megyek és tényleg örökre elfelejtem őket. Niallt is és Liamet is. Egyik sem a barátom. Sőt, nem is ismerem őket. Csak hálával tartozom nekik ugyanis megmentették az életemet, ennyi. Azt hiszem a hálámat már le róttam, innentől fogva már nem érdekel. Megfordultam és elindultam haza, már viszonylag közel voltam úgy hogy nem kellett sokat sétáljak.
*Liam szemszöge*
Épp a fülemmel játszadozott Elena mikor megjelentek a piócák. Egyből vagy 100-an lettek a rajongókkal együtt és kérdezgetni kezdtek. De egyikre sem válaszoltam. A rajongóknak osztogattam végig az autogrammokat, és csináltam pár fotót velük. Annyira körülvettek, hogy el is feledkeztem Elenáról, és hiába néztem körbe sehol sem láttam. De a rajongókat sem hagyhattam ott, így gyorsan kiosztottam mindenkinek az autógrammokat és a kör végre feloszlott. Szememmel azonnal Elenát kezdtem el keresni, de sehol sem találtam. Félek, hogy elrontottam, hogy megharagudott rám ,és soha többé nem fog velem szóba állni. Gyorsan a házához futottam hátha utolérem de már biztos felment. Gyorsan a telefonomhoz kaptam hogy felhívjam, mikor láttam, hogy hívott egy csomószor. Én hülye, és még ezt sem vettem észre. Hát most szerintem senki nem lenne büszke rám. Bolond vagy Payne Bolond vagy. Ott álltam a háza előtt és azon gondolkodtam, hogy legyen-e bátorságom, és arcom felhívni őt még ezek után, vagy hagyjam a francba. Ott Sétálgattam fel alá, és nem tudtam mit tegyek. De felhívtam. Most vagy soha, nem akarom őt elveszíteni. Végre egy lány aki azért szeret aki és ami vagyok, nem azért aminek mutatnom kell magamat, és amit kitalálnak rólam. Fülemhez raktam a telefont és vártam hogy felvegye a telefont.
*Elena szemszöge*
A hátsó ajtón mentem be, mert elakartam kerülni a portás különböző keresztkérdéseit. Felmentem a hátsó lépcsőn. Halkan kinyitottam az ajtót, mert nem tudtam hogy Pez hol aludt el. Levettem a cipőmet, és besétáltam a nappaliba és megláttam Pezt de nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam kinek az ölében volt. Pislogtam párat, aztán közelebb mentem hogy jobban megnézzem és tényleg ő volt az. Bementem a szobába és kihoztam Pez takaróját majd rájuk terítettem, mire hangosan csörögni kezdett a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése