2.fejezet ~

Levettük a cipőnket, és ledőltünk az ágyra, de abban a percben Peznek csörgött a telefonja, és meglepődtem mert a unokanővére hívta. Az unoka nővére itt él kint Londonban, de nem volt megbeszélve, hogy találkoznak, sőt elég régen beszéltek már. Pezről tudni kell, hogy ő nagyon eleven, és mindenkiben megbízik. Ő abban a hitben él, hogy mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy elrontsák azt. Én nem vagyok ilyen, nehezen bízom meg emberekbe, főleg az utolsó kapcsolatom óta. Egyedül Pezben nem csalódtam még. Ő érte bármit megtennék. Tudom, hogy ő is értem. Az oviba mindig engem csúfoltak, mert a fogaim nem éppen úgy álltak, ahogyan kellett volna. Aztán még kis koromban kaptam fogszabályzót amit kb. egy fél éve vettek le. Én mindig is visszahúzódó voltam, és Pez volt az aki megvédett bármi is történt. Csodálom őt. Azt az erőt ami benne van. Bevallom, kicsit irigy vagyok rá, mert neki akár mit mondhatnak soha nem omlik össze, és lesz*rja mások véleményét, és csak azokéra ad akik számára fontos. Na én ennek pont az ellenkezője vagyok, mindig másoknak akartam megfelelni, nem magamnak.

* Pez szemszöge *

Későre járt már, lassan aludni készültünk volna, amikor megcsörrent a telefonom. Hanna volt az, az unokanővérem. Már régóta nem beszélek vele, úgy hogy meglepődtem a hívásán. Itt lakik Londonban így a családtól elszakadt, és csak nagy ritkán látom mikor évente egyszer-kétszer haza jön. Mindig is jóba voltunk Hanna-val, csak mióta kiköltözött eltávolodtunk, és nem nagyon beszélünk egymással. Felvettem a telefont, és a szokásos csiripelő vékony hangja fogadott.
 -Szia Pez. Kicsi hugicám. Hallom itt vagy a közelembe, de nem szólsz, mindent Robtól kell megtudjak. Nem leszünk ám így jóba.- mondta viccesen, és úgy csinált mintha, éppen szidalmazna. Mindig is a pótanyukámnak tartottam, és legtöbbször úgy is viselkedett.
- Szia Hanna , de jó újra hallani a hangod, már hiányzott. Ne haragudj rám, csak olyan hamar jött minden, hogy kis is ment a fejemből, hogy szóljak bárkinek is.- mondtam kicsit kimentve magam.
- Remek. - mondta gyorsan- akkor megengedem, hogy kiengesztelj, és el gyere velem bulizni egyet, London egyik legjobb szórakozó helyére. Sok híresség jár oda. - mondta hízelegve, és meggyőzően.
 - Jól hangzik, de nem baj, ha Elena is jönne?- kérdeztem kicsit félénken.
- Nem dehogyis, sőt örülnék neki ha ő is jönne rég láttam. - mondta boldogan
- Oké, akkor mikor találkozzunk?- kérdeztem kíváncsian, és reménykedtem, hogy minél előbb mert már rég buliztunk egy jót.
- Holnap este 7-re gyertek a Starbucks-ba, hozzatok magatokkal mindent és majd nálam elkészülünk. De ne késsetek, mert időben kell ott lennünk, mert bemutatlak titeket valakinek. Na megyek mert későre jár, akkor holnap 7-kor találkozunk, szeretlek, puszi. - mondta majd gyorsan lerakta a telefont. Elenára néztem aki kérdő tekintettel nézett rám, és várta, hogy meséljem el, hogy miről beszélgettünk.
-Hanna volt az.
- Tudom láttam, mutattad, de mit akart? – kérdezte, kicsit sietetve engem, hogy mondjam már a lényeget.
- Találkozni akar, ha már ilyen közel vagyunk, azt mondta látni akar minket.
 - De kedves tőle, na és mikor találkoztok?
- Holnap este 7-kor a Starbucks-ba és te is jössz mert bulizni megyünk, és én egyedül el nem megyek.- mondtam kicsit huncutt mosollyal és vártam a reakciót rá.
 - Hogy mi?? – Ugrott fel egy kicsit, és nézett rám kicsit mérgesen. Elena nem az a bulizós fajta, vagy is nála ez azt jelenti, hogy ő csak akkor táncol ha már ivott. Sajnos nem tanulta meg magát annyira elengedni ami kicsit rossz, de valamilyen szinten jó,mert mikor én túlságosan is elengedem magam, ő ott van és vigyáz rám.
- Jajj, jól hallottad, holnap bulizunk egy jót,  London egyik legjobb szórakozóhelyén. – mondtam, és elengedtem egy huncut mosolyt.
- Na jó…- mondta, majd megforgatta a szemét - de ajánlom, hogy felejthetetlen legyen, különben 3 napig, te fizeted a csokimat.- avval felállt és elment zuhanyozni. Én már túl fáradt voltam, ahhoz, hogy még elmásszak a kádig, így úgy döntöttem, hogy majd holnap reggel lefürdök. Felvettem a kedvenc pizsimet, (ami igazából egy kis naciból és egy trikóból állt, de imádtam benne aludni) majd ledobtam magam az ágyamra, és Harryn gondolkodtam de nem éltem bele magam túlságosan, hiszen ő egy sztár, és amúgy is ha annyira érdekelném, akkor elkérte volna a számomat. De azért aranyos volt tőlük, hogy haza hoztak minket. Felnéztem a twittere puszta kíváncsiságból, hátha írt-e ki valamit, de nagy bánatomra sajnos nem. Úgy, hogy leraktam a telefont és hamar el is aludtam.
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
*****
-Gyerünk gyerekek, szedjétek a lábatokat, soha nem érünk vissza a panzióba, és kilyukad a hasunk.- Mondta kicsit gyorsan, de nevetne a Tanárnő és állt a busz ajtaja mellett és várta, hogy mindenki felszálljon. Végig jártuk fél Londont és leszakadnak a lábaim, 5 óra van és 7-re a Starbucks-ban kellene lennünk. Hazamegyünk, gyorsan összeszedjük a cuccainkat, és megyünk is Hanna-hoz. Találhattunk volna valami jobb buszt, mindjárt szét esik, és nem igazán késném le az első londoni bulimat, a legjobb barátnőmmel, és az unokanővéremmel.
Ahogy hazaértünk, a vacsorát kihagyva, és teljesen bezsongva futottunk föl a szobánkba, és keresgéltük, hogy mit tudnánk felvenni. Nem volt semmi ötletem, de nagyon olyan ruhám sem amit felvehetnék nagyon partizni. Már éppen mondani akartam Elenának, hogy egyedül megy, mert nincs semmi olyan ruhám, amikor kivett a bőröndjéből 2 ruhát, és megkérdezte melyik tetszik. Mutatott egy nagyon színeset telitalpúval, és egy szürke csillámosat, tűsarkúval. Mivel én nem szeretem annyira a telitalpú magas sarkúakat, ezért a szürkét választottam. Gyorsan bedobtunk mindent egy nagy sporttáskába, és indultunk is Hanna-hoz, de mivel késésben voltunk, és már gyalog nem érnénk oda, gyorsan taxit fogtunk ami éppen, hogy 7 előtt 2 perccel tett le a kávézó előtt ahol, Hanna már türelmetlenül várt.


 


Amint meglátott minket, oda jött a taxihoz de nem engedett minket kiszállni, hanem ő is beült és onnan egyből hozzájuk mentünk. Ránk nézett, majd a sporttáskára és egy nagyot nevetett, majd megszólalt:
- Ugyan lányok, táncolni és bulizni megyünk, nem 3 napos túlélő túrára. Minek az a nagy táska???
- Szerinted mibe hoztuk volna a cuccainkat? Aranyos, kis tescos szatyrokba? ooh…igazad van legközelebb már abba hozom.- Vágtam rá, mire mindannyian elkezdtünk hangosan nevetni, még a taxis is. Beszélgetni kezdtünk és éppen belefolytunk volna a témába amikor, a taxis közbe szólt:
- Hölgyeim megérkeztünk.- Kiszálltunk, Hanna kifizette a taxit, majd elindult a lépcső felé. Kinyitotta az ajtót, beléptünk a lakásba, és meglepődtem, mert Hanna mindig is kicsit rumlis volt, de gyönyörű rend fogadott minket.



-Ne bámészkodjatok lányok, indulás készülődni, mert egy óra múlva jön értünk a taxi.- mondta, majd gyorsan ledobta a cipőjét, és beszaladt a szobájába. Elena lerakta a táskát és gyorsan kinyitotta. Nem tudtam eldönteni, hogyan csináljam meg a hajam, úgy hogy eldöntöttem, hogy sehogy sem csinálom meg, hanem hagyom olyan tépetten, ahogy volt, az úgy is olyan…:$( rátok bízom, hogy szerintetek milyen:$) . Elena begöndörítette a frufruját, Hanna, meg kivasalta a haját. Éppen a kabátomat vettem, mikor dudált a taxi, hogy megjött. Elena még gyorsan háromszor körbe nézett, hogy minden megvan- e és utána elindultunk.




Az én ruhám:

Elena ruhája:


* Elena szemszöge *
 Viszonylag hamar oda értünk, de meglepődtem, mert valami nagyobb, előkelőbb helyre számítottam, ahol majd mindenki ott fog állni és várni hogy beengedjék, de nem. Ez a hely egy alagsor volt, ami disco-ként volt kialakítva. Kiszálltunk a kocsiból, és egy lejáróhoz sétáltunk aminek az ajtó feletti részén világító betűkkel ki volt írva a neve. Megálltunk egy kicsit, Pez megigazította a cipőjét. Ahogy beléptünk az ajtón egy viszonylag hosszú lépcsőzés várt ránk, de ahogy haladtunk lejjebb a zene egyre hangosabb volt. Kicsit megijedtem mikor Hanna megfogta a vállunkat és megkérdezte:
- Puccosabb helyre számítottatok mi? Nyugodjatok meg a sztároknak is néha jó, oda lejönni ahol egy fotós sincs, és nyugodtan kiereszthetik a gőzt. Tehát Pez bármilyen sztárt látsz légyszíves ne haladj oda hozzá, vagy kezd el hangosan üvöltözni a nevét, ő is ember, bánj vele úgy mint a többivel.- majd előre lépett az ajtóhoz és beléptünk. Kicsit megtorpantam mikor az erős zene a mellkasomon lüktetett, és áradt felém a meleg ami a tömegből áradt. Elmentünk a ruhatárhoz leraktuk a cuccainkat a pénztárcánkból kivettünk népi pénzt, hogy ne kelljen ki járkálni mindenért. a Telefonjainkat a melltartó és a ruha közé rejtettük. Elléptünk az asztaltól és Hanna hangosan megszólalt:
- Lányok jó szórakozást, akit beakartam nektek mutatni nincs itt pedig örültem volna, de ne foglalkozzatok vele, menjünk igyunk valamit.- kézen fogott minket, és a tömegen átverekedve magunkat leültünk a pultnál. Hanna és Pez egy rövid töménnyel kezdték, de én csak egy vodka narancsot kértem. A lányok gyorsan lehúzták, és kértek még egyet, de már akkor nekem is kértek, és addig húzták vele az agyam amíg bele nem lendültem és már vagy az ötödik felesnél járhattunk, mikor Hanna mondta, hogy menjünk táncolni, de nekem nem volt kedvem így ők elmentek én meg ott maradtam és kértem egy sima narancslét. Elővettem a telefonomat megnézni, hogy mennyi az idő, mikor valaki oldalról meglökött.  Felálltam és oldalra fordultam, és találjátok ki, ki volt az. Niall. Igen ő, felém fordult, és egy merész mosolyt eresztett meg, majd azt mondta:
- Hoopá... E...Elena?- nézett rám kérdően én meg csak bólogattam, majd folytatta.- Tudtam.- nevetett fel.- Emlékszem rád, te vagy az a lány aki nem tudta ki vagyok. Fájt is nagyon.- hajolt kicsit közelebb és fogta meg a mellkasát.
- Helló Niall, semmi baj, hogy meglöktél, elnézem. Sajnos még a bunkóknak sincs hátul szeme.- vágtam rá sértődötten. Majd visszafordultam az italomhoz, mit sem foglalkozva vele, hogy ő itt van, (Pedig a szemeit, és az írtó helyes arcát napokig tudnám nézni.) de ő folytatta:
- ohh... milyen színes vagy ma, ahhoz képest, hogy milyen kis nyuszi muszi vagy elég izgatóan öltöztél- mondta és vágott egy izgatott arcot majd elnevetve folytatta.-  de auu már becézgetjük egymást?- kérdezte, mire én  ránéztem hunyorogtam, majd grimaszoltam egyet, és eltettem a telefonomat. Megijedtem mert hirtelen közel hajolt és azt mondta:
- Héé csúnyaság, most tudod hányan néztek a melledhez, miközben elraktad a telefont? Veszélyes játékot játszol csúnyaság, de benne vagyok.- súgta a fülembe, éreztem a vállamon a leheletét. Felé fordultam volna, hogy leteremtsem, mikor teljesen eltűnt. Elkezdtem keresni, végig jártam mindent de nem találtam sehol. A lányokat láttam út közben, hogy jól érzik magukat, és ahogy láttam, Pez Harryvel táncolt.

* Pez szemszöge *
 Hanna-val táncolni mentünk, sajnáltam, hogy Elena nem jött, de hát, ez általában mindig is így volt, akár hova mentünk. Hanna kivette a telefonját, majd felmutatta mutató ujját, és eltűnt. Én nem tudtam hova megy, de nem is nagyon érdekelt, inkább táncoltam tovább, mikor éreztem, hogy valami hátulról átkarol, és velem együtt mozog. Én egy kicsit megugrottam, majd megfordultam, de a titokzatos fiu még akkor sem engedett el, hanem szorosan magához ölelt. Sötét volt, így csak a haját láttam, és az nagyon ismerős volt. Vége lett a számnak, és elengedett , majd megszólalt:
- Tudod, mekkora barom voltam, hogy ugyan haza vinni hazavittelek, de a számodat már nem kértem el?- és akkor már tudtam, hogy honnan ismerem, és hogy ki ő. Harry volt az. Láttam, ahogy fülig érő szájjal mosolyog rám, és várja a választ. Mivel pólóba és farmerba, gondoltam, hogy a farmerjába lesz a telefonja, így kicsit merészen nekiálltam és megkerestem a telefonját. Hála az égnek a hátsó farzsebében volt, úgy hogy nem kellett sokat, keresnem, előhúztam a telefont, amit szerintem ő meg sem érzett vagy nem foglalkozott vele, mert nem nagyon csinált semmit. Beírtam a telefonjába a számomat, majd oda nyújtottam neki, mire ő rám nézett és elnevette magát.
-  Hát ez gyors volt, igazából azt hittem, hogy többet kell könyörögjek a számodért.- nevetett fel, és éreztem rajta azt a töménytelen piaszagot.

- Látom ti már ismeritek egymást.- mondta Hanna, majd oldalba bökött, és a kezembe nyomott egy pohár töményet. Lehúztuk, majd leraktuk a mellettünk lévő kis asztalra.
- Hanna, hát te honnan ismered Pezt?- nézett fel Harry értelmetlenül Hanna-ra.
- Hát az unoka húgom kincsem, ő az aki miatt titeket ott hagylak évente kétszer és meglátogatom őt.- mondta majd mindketten nevettek egyet csak én nem értettem, mi folyik itt.
-  Na jó, akkor most valami elmesélné nekem is a történteket.- fakadtam ki.
- Pez, szivem én Harryék miatt jöttem Londonba, tudod a menedzserükkel Simonnal, jóba vagyok, de róla már meséltem neked na mindegy, vele jóba vagyok és ajánlott egy úgy mond " állást ", ami abból áll, hogy ha a fiuknak fellépésük van nekem velük kell mennem és mint a kisbabákra ügyelnem kell rájuk mert túl elevenek.- mondta Hanna, majd egyik szemöldökét felhúzva Harryre nézett, és kicsit elpirult és megvakarta a fejét. Én nagyon meglepődtem, kiakadtam, mert tudtam, hogy híres emberekkel, dolgozik, de hogy pont Harryvel. Magammal való társalgásomat, Harry zavarta meg mert felkért egy táncra. Nagyon sokat táncoltunk, és egy kicsit elfáradtam ezért kértem, hogy ülljünk le  egy kicsit. Oda mentünk a pulthoz, rendeltem egy narancsot.
- Fogadjunk, hogy több felest iszok meg mint te.- mondta Harry, és én kihívásnak éreztem, és elfogadtam, nem hagyom hogy ő nyerjen.
- Chh...majd meglátjuk, de te fizeted.- mondtam, és rákacsintottam.
- Ezer örömmel.- nevetett egyet, és intett a pincérnek, aki oda adta az üveget, és mi csak töltögettük magunknak a feleseket.




Eközben Elena:
Nézelődtem egy kicsit, aztán visszaültem a pulthoz, és kértem egy felest. Lehúztam ,és körbe néztem amikor, megtaláltam. Ott támaszkodott a korlátnak és nézett lefele a tömegre. Nem tudtam mit tegyek. Cselekedni akartam, még mielőtt elmegy, megmutatni neki, hogy én nem vagyok nyuszi. És akkor pont a kedvenc számom jött.
Oda sétáltam a táncparkettre, pontosan oda ahonnan jól lát, és átadtam magam a zenének. Teljesen elfeledkeztem mindenről, és nagyon tompa volt minden, mert azok a feleseket, éreztem, hogy hatni kezdenek. Egyre jobban tompultam el, és adtam át magam a zenének, mikor valaki hátulról...