11. fejezet :33

Héé csajtok, itt az új fejezet remélem tetszik. Ebben a részben Liam egy kicsit megnyílik, és romantikusan bevall egysmást... Pezhez meg váratlanul betoppan valaki szóval..izgalmas olvassátok végig... imádlak titeket. xxxx



Hangosan csörögni kezdett a telefonom, mire megugrottam és gyorsan beszaladtam a szobába és becsuktam az ajtót, reménykedve hogy Pez nem kelt fel. Gyorsan kikerestem a táskámból a telefont és felvettem. 

Először nem tudtam ki az, hisz nem néztem meg csak gyorsan felvettem. Lihegést hallottam de utána megszólalt.
- Nézd el nem tudom mondani, hogy mennyire sajnálom ami történt.- kezdett bele, mire én oda sétáltam az ablak elé és a holdat figyeltem.- Őszintén, még én sem hittem volna, hogy hajnalok hajnalán is vannak éber rajongók és paparazzók.- nem tudtam rá mit mondani, nem haragudtam rá. Na jó de, egy kicsit, csak azért mert elfejetett, de ez érhető hisz sztár. - El sem tudom, hinni hogy lehettem ekkora barom, Elena. De tényleg nem. Ez nem én vagyok, nem tudom mi történt velem.- Miután kimondta csönd lett. Gondolom várta, hogy mondjak valamit de nem tudtam. Nem akartam megbántani, csak azt akartam, hogy ennek vessünk véget, és felejtsük el egymást így könnyebb. 
- Semmi baj Liam, ez a te életed.- mondtam mosolyogva, és egy könnycsepp futott végig az arcomon.
- Nem...Elena nem.. ez nem az én életem...- kezdett bele de én bele vágtam.
- Semmi bak Liam mondom. Nem haragszom, csak magamra. Nem kellett  volna igent mondanom neked, és akkor most nem lenne ez.- mondtam és újra könnycseppek jöttek elő a szememből. 
- Hogy mi..nem Elena, nem. Beszéljük meg, találkozzunk valahol, vagy gyere le vagy bármi kérlek.- mondta Liam kérlelve, de nem tudtam neki igent mondani. Jobban könnyezni kezdtem.
- Ugyan Liam, kit akartunk becsapni? Te meg én? Ez biztos csak vicc... Liam nem én illek a te életedbe. Neked egy másik lány kell nem én. Én csak bajt okozok, mint például nézd meg Niall és te.
- Jajj Elena köztem és Niall között nincs semmi, megbeszéltük. Tesók vagyunk több éve, nem pont egy lány fog közénk állni. És kérlek ne mond ezt, nem akarom ezt hallani. Gyere le.- mondta újra mire én közelebb sétáltam az ablakhoz és kinéztem rajta. 
- Nem hiszem, hogy jó ötlet ez most Liam.- vettem egy nagy levegőt, és kimondtam, de meg is bántam.- Szerintem felejtsük el egymást, így jobb lesz mindkettőnknek. Én nem sokára vissza megyek Magyarországra , te meg mész és turnézol a fiukkal, és a jobbnál jobb csajokkal.- vártam, hogy Liam válaszoljon vagy kiakadjon de nem tette.
- Butaság, hercegnőm hallass végig, kérlek.- mondta újra mire én elmosolyodtam. Mindig szerettem mikor Hercegnőnek hív.
- Liam nem hiszem hogy jó ötlet, menj haza aludj egyet.- mondtam neki de ő nem válaszolt percekig.
- Hát pedig kénytelen leszel.- halkult el a telefonba nem értettem miért.
- Miért is? -kérdeztem vissza.
- Fordulj meg.- mondta Liam teljes suttogással, nem értettem miért kéri ezt de megtettem. Ott állt előttem, és félénk mosollyal nézett rám. Csak a hold fénye világította be a szobát, és így csak félig látszódott tisztán az arca, de még koszosan és pimaszul is tetszett. Közelebb jött, túl közel, először azt hittem, hogy megakar csókolni, de nem. Kivette a telefont a kezemből, letette a párkányra, és a kezemet a szívéhez helyezte. Teljesen elpirultam hiszen nem tudtam, hogy mit akar. Egyik kezével az én kezemet fogta, a másikkal közelebb húzott magához, kezét a derekamra helyezte. A szívverése, gyors volt és szabálytalan. Érezni lehetett, hogy szinte majd kiszakad a mellkasából. 
- Érzed ezt?- suttogta fülembe a kérdést, mire kirázott a hideg, mert meleg leheletét éreztem a nyakamon.- Szabálytalan, és gyors. Tudod kitől van ez?- kérdezte meg tőlem, de én csak a fejemet ráztam lassan bele a mellkasába.- Tőled.- jött a válasz, mire én lefagytam. Ez egy álom ügye? Valaki csípjen meg. Talán ő lenne az a fiú akinek először a szívét bolondítom meg és nem a farkát?- Te teszed ezt velem, mikor velem vagy. Tudni akarod mit érzek mikor velem vagy?- kérdezte , mire én jobban a mellkasába nyomtam az arcom.- Mikor mellettem vagy, boldognak érzem magam. Ha meglátlak szívem, mint ahogy érzed kiugrik a helyéről. Lebénulok. A lábaim tehetetlenné válnak, és nehezek lesznek. Hirtelen megszűnik a külvilág, és csak TE létezel. Lehet, hogy hülyén hangzik, hiszen sokat még nem találkoztunk, és annyira nem ismerjük egymást, hogy elhidd. De én nem hittem a szerelem első látásra dologban, egészen idáig. Mikor rám mosolyogsz, akkor vagyok a legboldogabb. Hiszen tudom, hogy miattam vagy boldog, nem más miatt. Ha nem vagy velem, sóvárgok utánad. Hitetlen mi? Mindenben téged látlak.- itt vett egy nagy levegőt, és kifújta, mire én teljesen libabőrős lettem. - Tudod mikor Niallnek elmondtam ugyan ezt, akkor értette meg azt, hogy ez nem egy újabb ábránd vagy, vicc hanem ez igazi. Marcangol a bűntudat, hiszen most miattam sírtál.- ekkor kicsit eltolt magától, felemelte a fejemet, hogy szemeink találkozzanak, és megszólalt.- Tudom, hogy nem akarsz többé látni, és teljesen meg utáltál. Én megértem azt is, ha ezek után elküldesz és azt kéred, hogy felejtselek el. Lehet, hogy nem fog menni, de ln tiszteletbe tartom a kérésedet, és megteszem. Ezt amit érzek, muszáj volt tudnod. De kérlek, most mond a szemembe, hogy menjek el.- fogta meg az arcomat mindkét kezével, és könnyes szemekkel fürkészte a szememet. - Kérlek mond valamit Elena, így nem mehetek el, tudnom kell.
- Ilyen szépet, egész eddigi életem alatt nem hallottam, és nem is kaptam. De egy valamit nem értek... Miért pont én? Miért nem egy olyan lány aki szép, aki kedves, aki híres.
- Mert te nem szép vagy, te gyönyörű vagy, te vagy a legkedvesebb ember a világon. Kit érdekel, hogy híres vagy e vagy nem. Te önmagamért szeretsz. Te nem azt várod, hogy mikor fog a híres Liam Payne valamit mondani mutatni, vagy éppen csinálni. Te nem esel össze ha meglátsz.- ebbe belenevettem kicsit.- Bátran szembe mersz szállni velem, nem félsz kimondani amit gondolsz. És eddig egy lány sem bánt így velem mint ahogy te. Úgyhogy kérlek válaszolj, adnál még egy esélyt?- megfogta a kezemet, és közelebb lépett hozzám. Az orraink szinte már majdnem összeértek. Az agyam mintha kikapcsolt volna, vagy azt mondta volna, hogy ő többé nem szól bele. Szerintem ő is teljesen megzavarodott. A szívem azt súgta, "Elena szerintem ez a srác, Magyarországra is utánad jönne", nem mindenki kap második esélyt. Így hát döntöttem. Liam szemeiben csalódottságot vettem észre, mikor több csendet hagytam ,mint amennyit kellett volna. Elengedte a kezeimet és hátrálni kezdett.

- Szóval akkor értem... hát akkor viszl-mondta volna ki Liam de nem engedtem neki mert a szavába vágtam.
- Igen- mondtam ki mire ő megállt és vissza kérdezett.
- Hogy mi?- nézett rám.
- Adok még egy esélyt.- mondtam ki ,mire ő azonnal közelebb sietett és szorosan megölelt. Én sírni kezdtem, bár nem tudom miért, talán azért mert rájöttem, hogy Liam tényleg más mint a többi, és lehet, hogy most kezdődik az én sztorim. Pár percig míg ölelt, aztán megszólalt:
- Most már tényleg megyek, asszem a mai próbát lemondom és alszok, majd holnap bepótolom. Szia hercegnőm.-adott egy hosszú puszit az arcomra.
Megfordult és elindult ki, de én nem akartam hogy elmenjen. Úgy is nem sokára világosodik, talán ha megkérdezem hogy itt marad e.
-Várj Liam.- mondtam ki, mire ő az ajtót fogva megfordult és rám mosolygott.
- Mond hercegnőm?
- Nem maradnál.....itt velem?- kérdeztem meg, mire ő úgy csinált mint aki nem értette, így közelebb jött.
- Tessék?- tette fel a kérdést.
- Tudod Liam, mivel Pez nincs itt, és sok rossz ember van itt én meg tudod..- kezdtem el a mondókámat, mire ő elmosolyodott.
- Hát akkor muszáj leszek itt aludnom, hogy a hercegnőmre vigyázzak. - mondta mire én elnevettem magamat. Én becsuktam az ablakot, amíg Liam levette a cipőjét. Én is kibújtam belőle, és leültem az ágyra. Leszedtem magamról az összes ékszert. Felálltam és kisétáltam a fürdőbe, hogy átvegyem a pizsamámat. Bele néztem a tükörbe, és én magam sem hittem el ami láttam. Mosolyogtam. Akaratom ellenére, a semmin mosolyogtam. Igaza volt anyunak. Azt mondta ha az ember szerelmes folyamatosan mosolyog. Vissza mentem a szobába, amikor sajnálatomra Liam Pez ágyába feküdt. Oda sétáltam az ágyamhoz, és bebújtam a takaróba. Percekig csak a kintről jövő zajt lehetett hallani, míg végül megtörtem a csendet.
- Liam...- mondtam halkan.
- hmm- mondta édesen.
- Tudod ki van nyitva az ablak és hideg van, meg aztán bármikor ellophatnak az ágyból is...- mondtam pirulva, mire halk kuncogást kaptam válaszul. Pár percig vártam a választ, míg a végén sikerült elérnem amit szerettem volna. Liam befeküdt mellém, átkarolt hátulról és szorosan megölelt. Védelmezően fogott engem.
- Még sem hagyhatom hogy ellopják azt ami nekem a legfontosabb.- Szorított meg egy kicsit, majd puszit nyomott a fejemre. Simogatni kezdte a karomat,  a hajammal kezdett el játszani, mire én hamar elaludtam. 

Pez szemszöge*

Éppen aludtam mikor csörgött a telefonom. Először azt hittem az ébresztő órám az, de aztán rájöttem, hogy keresnek. 
- Háló, akárki is vagy, tud, hogy nagyon rosszkor hívtál ugyan is éppen Nutellával álmodtam, szóval ajánlom, hogy nyomos érv legyen.- mondtam el dörmögve, mire valaki felnevetett a másik oldalon.
- Hát Pez te tényleg semmit nem változtál..- nevetett tovább mire hirtelen kipattant a szemem.- Esküszöm, ez jobb volt mint a régi üzenet rögzítőd a röfögős malacoddal.- nevetett újra.
- Nagyon poénos vagy Csapó... hehee..- mondtam mire ő megköszörülte a torkát és megszólalt.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, azt hittem még fent vagy.
- Hát most már fent vagyok, ugy hogy mesélj mit szeretnél.
- áh semmi csak beszélgetni, mert tudod erre jártam, és gondoltam még fent vagy.- kiakadt a szemem. Hogy mi? Csapó itt van a ház előtt én meg az ő pulcsijában alszom, Pez te beteg vagy.
- Mi? Itt vagy a háznál?- kérdeztem meg.
- Igen - nevette el magát.- és tudod elég hideg van kint szóval örülnék a felmehetnék.
- Hát gyere felőlem, Elena szerintem még úgy sincs itthon.- ekkor leraktam a telót, és gyorsan felpattantam. Rendbe kéne szednem magam, oké hogy látott, már mindenhogy de még is csak valamit kéne. Levettem a pulcsiját, összehajtogatva leraktam a székre, felvettem egy cicanadrágot, egy párduc mintás szürke trikóval. Azt hittem nem fog feltalálni de sikerült neki. Nem is kopogott egyből besétált az ajtón. 
- Neked is szia szaros- mondtam neki, mire ő felháborodott.
- Még hogy szaros mi? Kettőnk közül nem én álmodom Nutellával.- mondta ki nevetve.
- De a kettőnek mi köze egymáshoz. Ahj inkább gyere ülj le te majom- vágtam hozzá a párnát, erre ő avval együtt lehuppant a fotelba. Én csak néztem előre és gondolkodtam, mert nem volt jó kedvem. Amit ő észre is vett. 
- Mi a baj bogyó?
- Mi?.. semmi mi lenne?- toltam neki egy kamu mosolyt hátha békén hagy.
- Látom, hogy baj van, és nagyon nyomaszt téged. Na mond el.- kérlelt mire én sóhajtottam egyet és elmeséltem neki, hogy mi történt ma. Mire a sztori végére értem ,sírtam és zokogtam. Nem bírtam elhinni, hogy a saját apám ezt gondolja rólam.
- Tudod hogy fáj Kicsi?  Tudod mennyire? Tudom, hogy nem vagyok egy mintapélda de még is csak az ő gyereke vagyok.- mondtam és elkezdtem törölgetni a szememet.
- Naa gyere ide..- hívott oda magához, mire én oda sétáltam és mellé ültem. Csapónak megmertem nyílni, mert ő volt az a fiú akinek ha eddig bármit elmondtam senki nem tudta meg. 
- Engedd ki magadból Pez, ne tartsd magadba, mert annál rosszabb lesz.- simogatott és ölelgetett ami nagyon jól esett. Talán ezért mert sérült voltam, talán azért mert rég láttam őt. Addig simogatott és ölelgetett míg mindketten el nem aludtunk.
Felriadtam egy kicsit, mikor ajtó nyitódást hallottam. Kinyitottam a szememet és nem igazán akartam hinni a szememnek mikor megláttam Liamet halkan sétálni a háló felé. Ahogy kinyitotta az ajtót láttam Elenát hátulról. Kicsit megnyugodtam, mert tudtam, hogy akkor ő is ott van. Visszacsuktam a szememet, és újra elaludtam.