12.fejezet/1 rész.:333

Hello csajok itt a 12 rész, de csak az első fele ugyanis a másikat most irom csak sok dolgom volt és nem tudtam befejezni rendesen de fejezet nélkül sem akarlak titeket hagyni:33

 Szóval rövid kis rész de remélem tetszik.xx kommentelj, iratkozz fel:333
Pez szemszöge*

Kopogásra keltem fel. Valaki hangosan dörömbőlt az ajtón. Hirtelen fel ültem mert nem tudtam hogy hol vagyok, de aztán rájöttem hogy elaludtam a széken Csapóval, de ő már nem volt mellettem. Ezer meg ezer gondolat futott végig az agyamon. Oda sétáltam az ajtóhoz, de közben körül néztem hátha Csapó itt van még, hiszen a pulcsija rajtam van. Jó érzés volt Csapóval aludni annyi idő után. Nem szeretem már, nem vagyok belé szerelmes, de jó volt  végre újra látni őt, azok után ahogy elment. Megálltam egy percre és beszippantottam a jellegzetes férfi illatot ami a pulcsiból áradt. Fel idézett minden régi pillanatot amit együtt átéltünk. Kinyitottam az ajtót, és a mosoly az arcomra ragadt. Lefagytam. Mit keres itt Harry?  Csak állt az ajtóban, és mosolygott,de mivel kezdett kínossá válni a csend megszólaltam.

-Szi..szia Harry.- Köszöntem neki kedvesen, már amennyire lehet egy ilyen helyzetben, de ő nem szólt egy szót sem, a széles mosoly eltűnt másodpercek alatt az arcáról, álkapcsa megfeszült majd pár perces csönd után megszólalt:

-Kié ez a pulóver?- kérdezte reggeli rekedtes hangján. Nem válaszoltam csak elfordultam és beljebb sétáltam.

 

De Harry utánam jött és megragadta a csuklóm majd közelebb húzott magához és újra megkérdezte.
- Pez válaszolj kérlek! kinek a pulóvere van rajtad?- nézett rám és arcomon a jeleket próbálta olvasni. Nem válaszoltam csak lenéztem és a csuklómat bámultam. Erős kezeiben tartotta ami egyre jobban fájt.
 - Itt van még?- kérdezte még feszültebben. –Hova rejtetted?  - nézett körbe a nappaliban. –Tudod mit? ne is válaszolj megkeresem én. - és már indult is el.
- Harry kérlek.. –mondtam és indultam meg utána. – Nincs itt senki, ne csinálj hülyét magadból. - mondtam neki mire megállt.

- Miért van rajtad ez a pulóver? Kivel voltál az este? Pez tudni akarom!- fordult felém. Szemeibe nézve csak a düh-el és fájdalommal találkoztam, amik szinte villámokat tudtak volna szórni. Most mondjam azt, hogy „jajj Harry ő csak a volt barátom, Csapó akivel együtt aludtunk?!” Harry újra elindult és keresni kezdte Csapót. Beszaladt a konyhába, ahol minden szekrényt kinyitott és átnézett. De mikor nem találta amit keresett továbbment. Egyenesen a fürdőbe. Elhúzta a zuhanyzó függönyt, ahol ugyan csak senkit nem talált.   
- Nevetséges vagy – mordultam fel - Harry.. Kérlek, nincs itt..- mondtam neki miközben hangokat hallott és egyenesen az Elenával közös szobánkba nem kezdett el futni.
- És higgyem is el?!-ordított rám, majd benyitott a szobába ahol Elena és Liam feküdtek egymás mellett. Harry hirtelen lefagyott.  Ahogy Liam is. A hang amit hallott Harry Liam volt, ugyanis leverte a telefonját. De inkább Elenát takarta be jobban, nem értem minek volt rajta ruha de úgy látszik Liam ezt látta jónak.

 

Én már nem bírtam tovább a bennem felgyűlt érzelmeket most szabadjára engedtem.

- Mondtam.. –szólaltam meg alig hallhatóan és elindult kifele a nappaliba.
- Figyelj Pez - fordult meg Harry és kezeivel próbált elérni, de nem engedtem neki. - Ennyire nem bízol meg bennem? –fakadtam ki, ebben a pillanatban összetalálkozott a tekintetünk. - Nem hiszem el Harry!- ordítottam rá. - Csalódtam benned. - mondtam ki elég érthetően miközben arcomon megjelentek a kövér könnycseppek. Harry közelebb lépett és letörölte a könnycseppeket az arcomról, mire én elkaptam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy ez is csak velem történik. Harry csak nézett rám, mire én befutottam a fürdőbe, felvettem a nadrágomat, összekötöttem a hajamat és kirohantam a lakásból, az egész panzión át az utcára, remélve hogy Harry nem jön utánam. Csalódott vagyok hiszen az a fiú akiért teljesen oda vagyok azt hiszi, hogy megcsalom. Hallgatnom kellett volna Elenára. Nem szabad egyszerre több vasat tartani a tűzben. Ott van Zayn akit mikor megismertem elképzeltem vele az egész életem erre tessék, kiderül róla hogy ő is csak férfi. Eljövök két hétre Londonba erre megtalál a régi szerelmem aki szint úgy ott hagyott anélkül hogy bármit is mondott volna. És itt van Harry. Még hogy megcsalom, ugyan már ez teljes bolondság. Nem akartam sírni, de hiába mondtam magamba akaratlanul is folytak a könnycseppek le az arcomon.
 - Én egy kész csődtömeg vagyok. – mondtam ki hangosan és hirtelen megálltam , bár nem hiszem, hogy reggel kilenckor bárki is hallotta volna. Úgy 15 percet sétálhattam mikor elértem egy kis patakhoz. A patak mellett a fű ki volt taposva már gondoltam akkor sétálok mellette egy kicsit, tetszett a csend,  a napsütés a madarak hangja, és a csobogás.

Sétálás közbe kikapcsoltam a telefonomat, mert mindenki csak hívogatott. Most magányra volt szükségem. Arra hogy lenyugodjak és átgondoljak mindent. Megálltam egy percre kifújtam a levegőt és elindultam. Még egy hete se vagyok itt Londonba és az életem gyökeresen megváltozott. Szerelemes vagyok egy popsztárba, ami hihetetlen. A másik popsztár meg engem akart másodiknak, de sajnos túljártam az eszén. Ennek tetejében feltűnik az az ember akiért régen meghalni is képes lettem volna. A szüleim teljesen kivannak rám akadva, mert már nem a pici lányuk vagyok hanem kezdek felnőni. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm. Mindenhol csak a rossz vesz körül. Egy jó életemben Elena volt. Aki mindig is mellettem volt, még akkor is ha nem nekem volt igazam. Soha nem kérdőjelezett meg semmiben csak követett. És hálás vagyok neki mindenért. Neki legalább most valahogy alakul Liammel. Bár szegény Niall vele se tudom mi lehet. Őszintén kicsit furcsálom, hogy ezt nyilatkozta Elenáról mikor idáig ő könyörgött a második esélyért. De minden esetre ez csúnya húzás volt tőle. Pont mint Zayntől kezet foghatnak. Vajon mi lehet vele? Biztos jól elvan Perrievel. Mindegy is Elenának szólok, hogy minden rendben van nemsokára otthon vagyok. Elővettem a telefonomat és vissza kapcsoltam. Aránylag gyorsan betöltött minden, de nem meglepően tele voltam nem fogadott hívásokkal, és meglepő módon csak egy SMS-sel. Csapó volt az, amint megláttam, hogy mit írt azonnal megálltam, és a telefonomat néztem, mert ledöbbentem azon amit írt. Éppen Elenát akartam hívni, mikor valaki nekem jött hátulról. A telefon kiesett a kezemből leesve egy nagy kődarabra és ripityára tőrt. Olyan ideges lettem nem láttam a dühtől.

- Mi az istent képzelsz magadról…- kezdtem bele a mondandómba és fordultam meg bár őszintén ne tettem volna. A szemeink egyből összetalálkoztak, és pár percig csak néztük egymást. Az első két percben örültem neki, hogy látom, de utána mikor eszembe jutott a telefonom véget vetettem a pillanatnak és lehajoltam az összetört telefonomhoz. Lehajolt hozzám és rám nézett.