9. fejezet *_*

Halihó lányok. Meghoztam a következő részt remélem ez jobban fog tetszeni mint az előző. Ez a rész nagyon különleges rész a barátnőm Fanni és az én számomra, szóval léci, hogy elolvastátok mindenképp irjatok kommentet. Köszönöm. xxx



Ahogy közeledtem, hangok szűrődtek ki a szobából. Nem tudtam mire vélni őket ,így hát gyorsan berontottam. Pez sikoltozott egyet és akkor gyorsan berontottam és meg láttam Pezt és Harryt, ahogy csupa maszatosan állnak a szoba közepén és csókolóznak. Köhögtem egy kicsit, hogy észre vegyenek. 
Pez rám nézett majd oda jött hozzám és megakart ölelni, de eltoltam, mert őszintén elég volt egyszer csupa mocskosnak lenni, és nem akartam ruhát váltani.
-Szóval mi az a nagy probléma amiért ott kellett hagyjam az én hercegemet?- tettem fel a kérdést mire Harry gúnyolódni kezdett.- A hercegemet.. a hercegemet, nézzenek oda... Liamnek már hercegnője van..- mondta Harry mire Pez megdobta egy koszos konyha ruhával.
-Na szóval még mindig nem tudom miért kellett hazajönnöm valaki elmondaná?- néztem kérdően már Harryre is aki megtörölte a kezét és sóhajtott egyet.
- Elena te tudod hogy mibe vágtad a fejszédet?- kérdezte tőlem teljes komolysággal de én nem tudtam, mire érte igy csak kérdően néztem rá, mire megszólalt Pez.
- Elena ügye tudod, hogy Zayn Harry, és Niall egy bandába vannak több éve.- nézett rám kérdően, és kicsit kezdett idegesíteni a dolog.
- Persze, hogyne tudnám. És?- kérdeztem tőlük tovább, miközben letettem a táskámat, és levettem a cipőmet. 
- Rajtuk kívűl még van két tag a csapatba. - mondta Pez és várta, hogy leessen a dolog de még mindig nem jött semmi.
- Igen tudom, Valami Louis, Meg....- és akkor jutott eszembe, hogy Liam. Hát persze, eddig azért nem tudtam semmit, mert Jamesként mutatkozott be. Most már értem miért hívják Liamnek, és hogy hogy került oda Zayn.
-Jézusom-mondtam miközben a kanapé felé sétáltam és leültem.- Pez én ma találkoztam Liammel.- mondtam Peznek de őt nem lepte meg valamiért a dolog.
- Tudom kincsem tudok mindenről.- mondta majd leült mellém török ülésbe és harry mögötte szorosan.
-De hát honnan?- kérdeztem meg értetlenül mert most már tényleg nem értettem semmit. Ekkor Harry felnyögött és megszólalt:
- Hagy magyarázzam el. Te Niallel voltál.
- Nem voltam. Pontosítsuk ott aludtam nála, mert ő mentett meg mikor majdnem megerőszakoltak.
- Jó akkor úgy mondom, hogy értsd. Liam aki a "herceged" elvitt volna reggelizni oda ahol Niall is ott van.- mondta és várta hogy mit reagálok.
-Hogy mi? de minek?- álltam fel és förmedtem rá Harryre mert nem értettem,hogy az béka mit keresett volna ott.
-Liam hívta oda, tudod mi általában együtt reggelizünk hisz egy lakásba lakunk.- mondta Harry.
- Hát Liam biztos hogy nem, mert telefonon egy emberrel beszélt, az pedig Zayn volt, aki már várt minket a kajáldánál, és őszintén meglepődtem, mikor Jamest Liamnek szólitotta.- Ekkor felcsillant pez szeme és rám nézett.
- Ott volt Zayn?- kérdezte, mire Harry ránézett de ez Pezt kicsit sem érdekelte. Bólogattam, erre Harry hirtelen felmordult.

- Őszintén Elena el sem hiszem, hogy hogy nem vetted észre, hogy James az Liam.- a mondat végére felnevetett mire én csak annyit mondtam:
- Ohh elnézést kérek, hogy nem ismerem a híres popsztárokat annyira,hogyha meglátom őket az utcán tudjam hogy kiaz.- majd felálltam és kimentem a konyhába de mintha bomba robbantott volna.Minden csupa maszat, liszt, tojás, és kakaó maradvány. Úgy látom Pez sütni akart de Harry nem engedte neki, mert rájuk néztem, és ők is csupa trutyik voltak. Nevettem egy majd oda sétáltam Pez elé és annyit mondtam.- jó takarítást- mire Pez kinyújtotta a nyelvét. Harrynek csörgött a telefonja, mennie kellett csapatmegbeszélésre. Én lefeküdtem az ágyba, és majdnem elaludtam mikor Pez beüvöltött hogy le megy valami súrolószerért.


*Pez szemszöge*
 Felöltöztem és elindultam a boltba, hátha van valami ami leszedi a rászáradt sütidarabokat a padlóról, na meg mindenhonnan. Ahogy sétáltam az utcákon, folyamatosan mosolyogtam, mikor eszembe jutott, hogy Harryvel mennyit bolondoztunk  ma reggel.  

ami azt illeti, kicsit furcsáltam, hogy sokan meg bámulnak pedig sehol nem koszos, és nem is volt annyira gáz a ruhám se. De nem nagyon izgatott, csak Harryn járt az agyam, és azon, hogy talán végre rám talál a boldogság? Hogy végre egy olyan fiúm lenne aki önmagamért szeret? Azóta nem volt barátom mióta azt akit szívből szerettem, elköltözött, ezért szakítanunk kellett. Szakítás után még tartottuk a kapcsolatot de hamar vége szakadt. Vajon ő vele most mi lehet? Gondol még néha rám? Na mindegy kár ezen aggódni ő már biztos elfelejtett, én már túlléptem őt most koncentráljunk a jelenre. Ahh végre találtam egy kis boltot, akár mennyire nagy London a mi panziónk egy olyan eldugott helyen van, hogy a környékén egy kis bolt sincsen. Beléptem a kisboltba, és szokásosan az újságokhoz léptem, hiszen Elena hozzá szoktatott, a reggeli kávéhoz, és az újsághoz. Keresgélni kezdtem, mikor az egyik újságon megakadt a szemem. Elena volt rajta Liam és Niall. Ha ezt most Elena meglátja, meg fog őrülni. Kiléptem a boltból, és elindultam haza mikor korogni kezdett a pocim így bementem a Starbucks-ba egy kakaóért, és valami sütiért, gondoltam viszek valamit Elenának, úgy is olyan kis bélpoklos. A sorban álltam már vagy 10 perce és szitkozódtam, hogy mi az istenért tart ilyen lassan kiszolgálni a vendégeket, mikor valaki megfogta hátulról a vállamat, mire én felugrottam és megfordultam. A szívem a torkomban dobogott, amikor megláttam azokat a régen látott szemet, azokat a gödröcskéket, avval a mosollyal, és ugyan avval a hajjal, mint akkor. A számhoz kaptam, és nem tudtam, hogy mit tegyek hirtelen. A nyakába ugorjak, és öleljem meg, hisz már rég nem láttam és régen mindig így köszöntünk, vagy csak köszönjek egy sziával. Akaratlanul is levakarhatatlan mosoly kúszott az arcomra, mire újra meghallottam azt az édes, kellemes, de már kicsit mélyebb hangját:
- Na mivan Pez már meg sem ölelsz? Ne mond hogy elfelejtetted a köszönésünket mert azt a szívemre venném- mikor kimondta a szavakat kitárta karját és én gondolkodás nélkül a nevét mormolva beleugrottam karjaiba.Éreztem, ahogy erősen megszorít, és éreztem rajta, hogy erősebb lent mint volt. Pár percig úgy álltunk aztán eleresztett, én közben a szokásos illatát magamba szippantottam amit már régóta hiányoltam.Megpörgetett maga körül, majd egyik kezét a szokásos helyére a csípőmre helyezte, a másikkal az arcomból kisöpörte a tincseket. Annyira jó volt újra látni. Néha gondoltam arra hogy mi lehet vele, mióta elköltözött de soha nem keresett. A majdnem kínos csendet a kellemes hangja törte meg.

-Hát Pez te semmi nem változtál.- mondta mire felnevetett, én meg bele bokszoltam a vállába.

- Hát te sem panaszkodhatsz, még mindig ugyan úgy hordod a hajad mint anno. Azt hittem legalább valami férfiasabb stílusra váltasz, miközben felnősz. Nézz rám, felnőttem, szép vagyok és milyen jó a stílusom.- kacsintottam neki egyet, mire mindketten hangosan elnevettük magunkat. 

- Igen ez igaz, tényleg szép vagy, ahogy régen csak most szebb. Viszont a hajad újra sötétbarna.- mondta és vállamra hulló hajamat, fogdosni kezdte. Én megfogtam a kezét és elvettem onnan, mert a hajamnál jobban érdekelt az, hogy ő mit keres itt.
- A hajamnál most fontosabb az, hogy hogy kerülsz ide?- kérdeztem tőle vigyorogva.

- Tudod Pez mikor elköltöztünk... hát ide jöttünk..Londonba..- mondta és megrántotta vállát, száját félre húzta, és újra látszott az egyik arcán az az irtó cuki gödröcske. 

- De az még nagyobb rejtély, hogy te hogy kerülsz ide bogyó.- mondta és nevetve kérdően rám nézett.

- Tudod a tanárnő úgy döntött, hogy kihoz minket két hétre Londonba.- mondtam és mosolyogtam mire ő egy grimaszt vágott. Épp mondani akart valamit mikor a kiszolgáló lány megszólalt:
- Hé te munkanélküli ha már nem dolgozol, mond gyorsan hogy mit akarsz.- mondta a lány amit én először nem értettem, de láttam hogy mindketten nevettek rajta, így én csöndbe maradtam. 

- Na szóval kedves munkatársam, nem tudom, hogy most köcsög legyek-e veled és azt kérjem amiről tudom, hogy nehezen megy neked, van  a legkönnyebbet.- mondta mire a csaj kinyújtotta a nyelvét. Valahonnan ismerik egymást.

- Na jó én egy sima cappucinot kérek, te bogyó- fordult felém- biztos egy, forrócsokit tejszínhabbal, sok kakaóval és sok tejjel.- bólintottam. Hát látszik, hogy ennyire ismer. A csaj elrohant hogy megcsinálja, miközben ő odafordult hozzám.

- Látszik, hogy tényleg nem változtál semmit, ugyan úgy iszod, ahogy régen.- mondta mire én kicsit belepirultam erre ő beleborzolt a hajamba, mire én mérges lettem és hasba ütöttem.

- A hajad baszogatását még mindig nem bírod mi bogyó?- mondta majd úgy csinált mint akinek fáj hogy megütötték.- Erősebb is lettél, hallod gyúrtál?- kérdezte mire mindketten felnevettünk. A csaj meghozta a rendelésünket és elindultunk haza. 

- Hol laksz bogyó?- kérdezte miközben az a haját birizgálta. Elmondtam neki a címet mire felüvöltött egyet. Én kérdően néztem rá, hogy mi a baja mire ő megállt és azt mondta:
- Remélem még sokáig vagy Londonba ugyan is kb. 3 percre lakom tőled.- mondta mire én akaratlanul egy nagy mosolyt dobtam rá. El sem tudtam hinni, hogy újra látom. És újra bogyónak szólít mint régen.  Állandóan zöldborsóval dobáltam, azután kaptam a bogyó nevet. Mindig nevetek amikor eszembe jut, hogy miközben az asztalnál ültünk, és zöldség trutyit ettünk, kivettem a borsót és hozzá vágtam. Bele esett a pólójába, elakarta kapni de összenyomta a borsót és a szép fehér pólóján egy nagy zöld folt keletkezett. Hangosan felnevettem magamba, mikor ő megállt és rám nézett kérdően majd a számba harapva oda kaptam a pólómhoz, úgy ahogy ő akkor, és egyből levágta min nevetek.

- Te rosszcsont azóta sem jön ki a pólómból a folt.- mondta mire megrázta a fejét.- Azt se felejtsd el hogy utána a krumplipürét, hogy a melltartódba dobtam a kanállal. Huhuu anyud de ki volt tőlünk.- mondta erre mindketten hangosan nevetésbe kezdtünk. Épp beleittam a kakaómba mikor ő szemétül megdöntötte és az egész a mellem közé borult. Ő rám nézett és hangosan vísítani kezdett a nevetéstől. Én egyből pofont adtam neki, mire ő eldobta a cappucinóját felkapott és pörgetni kezdett.

- Jójó nem ütlek meg többet csak tegyél le kérlek- mondtam neki nevetve mire ő lerakott. Rám nézett, és a kezét a szájához rakva halkan kuncogott tovább.

- Hallod majom kössz de komolyan, pont arra vártam ma, hogy leöntsenek egy finom kakaóval.- mondtam és hozzá vágtam a pohár tetejét. Oda jött végig húzta a ujját a mellkasomon majd lenyalta ujját és megszólalt:
- De még milyen finom kakaó volt- mondta és nevetni kezdett újra. Majd levette pulcsiját és oda adta, hogy vegyem fel. Az egész testemet átjárta az illata imádtam. Sajnos kis sétálásra pont hazaértünk. 

Az ajtóban a csípőmre tette a kezét, majd lassan oda hajolva egy puszit nyomott az arcomra.

- Örülök, hogy újra láttalak bogyó- halkan a fülembe suttogta mire én hirtelen megöleltem. Akkor abba a pillanatba nem akartam elengedni hisz ezer éve nem láttam. De muszáj volt. Lassan elengedtük egymást, majd nyomott egy homlok puszit.

- Ugyan az még  a számod?- kérdezte epekedve.

- Igen mint mindig- mondtam mire ő felnevetett, majd megszorította a karomat és elindult. Én csak álltam a kapu elött ledermedve de még nem akartam elengedni ekkor rájöttem hogy a pulcsija még rajtam maradt, és gondoltam evvel is vissza tudom csábítani.

- HÉÉÉ CSAPÓÓÓ- üvöltöttem neki, mire ő megfordult.- Nálam maradt a pulcsid.- mondtam mire ő hangosan felnevetett és annyit mondott.

- Tartsd meg bogyó tudom, hogy úgy is ebbe fogsz aludni.- mondta majd megfordult és elsétált. 

Pár perc múlva beléptem az ajtón mikor egy ideges arc fogadott.

- PEZ GYERE IDE AZONNAL!!